Mindenkinek van egy ilyen ismerőse. Vagy talán te vagy rendszeresen ebben a szituban. Pontosabban: szar helyzetben. Érdekes módon mindig csak probléma meg nyakig érő szar van. Hol a munkahelyünkön, hol otthon, hol a párkapcsolatunkban ülünk benne és persze hangosan kiáltozunk a segítségért, hogy ugyan valaki húzzon már ki belőle. De hogy kerülünk mindig oda?

 

 

szarban ulni 01

Kép: ohme.pl

 

A legtöbb ember elégedetlen. Talán te magad is az vagy. De most gondolkodj el, hány olyan embert ismersz a környezetedben, aki boldog és elégedett? Aki nem vágyik semmi komolyabbra vagy ha igen, akkor épp aktívan tesz is érte? Valószínűleg keveset. Mivelhogy az emberek többsége elégedetlen életének egy bizonyos területével, legyen az karrier, párkapcsolat, anyagiak vagy épp a lakóhelye. És nem azért, mert mi emberek már csak ilyenek vagyunk, semmivel sem tudunk megelégedni és semminek sem tudunk örülni. Nem. Hanem tény és való, sokan vagyunk gázos helyzetben.

 

Ha veled is gyakran megesik az, hogy arra ébredsz: atyagatya, mekkora szarban vagyok, akkor talán azért már csak-csak feltetted már azt a kérdést, amit minden normális ember feltesz ilyenkor: de miért? (Köszönjük Ábel!) Miért történik ez velem? Miért vagyok megint fejtetőig kakiban?

 

 

Az a jobbik eset, amikor valaki igazán elgondolkodik rajta, mert sajnos egyesek egyáltalán nem teszik vagy ha igen, akkor azért, hogy megtalálják a bűnöst és legyen valaki, akit okolni lehet. Természetesen mindig könnyebb és egyszerűbb mást hibáztatni, semmint saját magunkat, arról nem is szólva, hogy így legalább nem is fáj.

 

Bizony extra ritka eset az, ahol bevallja, belátja, felfedezi az illető, hogy főleg magának köszönheti a helyzetet. Ő ment bele a kihasználó, pocsék kapcsolatba, magától kezdett el inni és nem azért mert puskát tartottak a fejéhez. Ő döntött úgy, hogy hitelt vesz fel, elszórja a pénzt és az is az ő döntése volt, hogy átvert valakit, hazudott, csalt, tisztességtelen és becstelen volt. Elsősorban a mi hibánk, ha nem megfelelő útra tértünk és az is, ha beértük kevesebbel. Vagyis: ami velünk történik, az főleg a mi sarunk vagy érdemünk. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy minden ember saját magáért felelős. Saját maga irányítja az életét. Senki sem kötelezett arra bennünket, hogy mi megtegyünk valamit. Az utolsó döntés mindig a mienké.

 

szarban ulni 02

 

Csak másodsorban játszanak tényezőt az olyanok, mint a rossz társaság, hogy mások vettek rá bennünket, vagy valóban mások hoztak bennünket kellemetlen helyzetbe. Oké, van, akivel tényleg ez történik és más miatt került slamasztikába. Ám az igazság az, hogy a legtöbb esetben mi magunk tehetünk arról, ami van épp az előbb említett utolsó döntés jogán, amikor csak mi mondjuk ki a végszót.

 

Na jó, de tegyük fel: felismerjük, hogy szarban vagyunk. Erre a pontra azért nem nehéz eljutni. Akkor miért nem változtatunk rajta? Miért nem teszünk ellene? Mondjuk azonnal? A válasz pofonegyszerű: mert erőfeszítésbe kerül. Sokkal kényelmesebb ülni a retekben, semmint kitakarítani vagy kimászni belőle. Nem sok embernek van hangulata ahhoz, hogy feltápászkodjon, elköltözzön, elváljon, szakítson a rossz szokásával vagy a párjával, munkahelyet váltson vagy bármit is tegyen.

 

Ezt a kényelmet többek között a szüleink és a társadalom ültette belénk: örüljünk annak, ami van. Ne ugrálj, mert nem lesz munkahelyed. Maradj kussban, mert senki sem fog szeretni. Viseld el, ami van, mert nem kaphatsz, nem érdemelsz jobbat. Elégedj meg azzal, ami van. Leszámítva a mai motivációs trénereket és egy-két normális szülőt, esetleg tanárt, ritkán találkozik azzal a gyerek, hogy igen fiam/lányom, többre vagy képes, küzdj érte, sose érd be a kevesebbel.

 

szarban ulni 03

 

Ugyanakkor mi magunk is arra a következtetésre jutottunk: ez a biztos, mi most van. Biztos lehetne rosszabb is. Márpedig ha nagyon ficánkolunk és variálunk az életünkkel, akkor lehet még rosszabb is. Süllyedhetünk mélyebbre. Akár el is nyelhet a szar bennünket. Megéri ennek fényében bármin is változtatni? Ha választhatok a kicsi vagy a nagy kupac matéria között, melyikre essen a választásom? Vajon?! Úgyhogy az ember hamar le is beszéli magát arról, hogy bármit is tegyen. Kényelem, megalkuvás, félelem. Ezekre vagyunk sokan beállítódva és ez a válasz arra, miért ülünk akár hosszú évtizedek óta a pöcegödörben.

Pedig ugyanígy gondolhatnánk arra is: lehet jobb is. Nem csak rosszabb. Sikerülhet kimászni a mocsokból, vihetjük többre is, élhetünk olyan életet, amilyet szeretnénk és amellyel már elégedett lennénk. Csak ehhez meg kellene mozdulni és energiát fektetni a cél elérésébe, amire alapvetően vágyunk. Mert vágyunk arra, hogy jobb legyen. A szívünk mélyén igenis igényünk van a szebb, jobb életre – még annak is, aki azt mondja, jó az neki, ami van – csak nem mer tenni érte. Nem bízik önmagában, a képességeiben és talán abban sem, hogy megérdemli a jót, ezért inkább lebeszéli magát róla.

 

Nem az a megoldás, hogy egyik napról a másikra mindent eldobsz és felrúgod az életedet. Kis lépésekben igenis megtehetnéd, hogy változtatsz. Feszegesd minden nap kicsit a határaidat, lépj ki a komfortzónádból. Hidd el, a sok kis lépés többet ér, mint a semmi vagy ha teszel egy óriási, de bizonytalan lépést. De akár segítséget is kérhetsz. Nem kell beérned azzal, ami van. Nem ez a sorsod. Te felelsz az életedért. Hidd el, jobb az, ha magadtól kezdesz kimászni a gödörből, és nem várod meg, amíg valami olyan dolog történik veled, ami egyenesen kiborít a dzsuvás vödörből, amiben ülsz…

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért mindig a jók mennek el és a gonoszok maradnak itt?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!