Van olyan, aki egyáltalán önmagát adja? Most biztosan azt mondjátok, hogy „rengetegen”. Meg hogy te is önmagadat adod. Csak remélni tudom, hogy így van, mert a tapasztalatok többsége az ellenkezőjét mutatja. Hogy valahol mindenki szerepet játszik és álarc mögé bújik. Azért, hogy másoknak megfeleljen, hogy szeressék őt; de olyat is láttam, aki félelemből tette…

 

mind szerepet jatszunk 01

Kép: Pixabay.com

 

Kinevetjük az online szerepjátékosokat, közben mi is azt játsszuk

 

Csak éppen nem mágusnak, törpének meg tündérnek állunk be, hanem a való világban koppintjuk egymást vagy ruházzuk fel magunkat belőlünk hiányzó l tulajdonságokkal. Megjátsszuk magunkat a munkahelyünkön, hogy elfogadjanak a kollégák, hogy ne rúgjon ki a főnök. Megjátsszuk magunkat barátaink előtt, hogy szeressenek, kedveljenek, hogy irigykedjenek és féltékenyek legyenek ránk. De még a szeretteink és a párunk előtt is megjátsszuk önmagunkat ugyanezekből az okokból kifolyólag. Nagyon sokan másnak adjuk ki magunkat. Nem biztos, hogy a szeretetért, az elismerésért, a figyelemért, lehet, hogy így érezzük jól magunkat, hogy kompenzáljunk és ha már valamivel nem rendelkezünk, hát eljátsszuk azt, hogy van, vagy azt, hogy egyáltalán nincs is rá szükségünk. Jó példa erre, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy szép, intelligens, tehetséges, nagyvilági, vagány közben meg valójában egy hétköznapi szürke kisegér. Vagy mikor eljátsszuk, hogy bennünket nem érdekel a szerelem – közben majd meghalunk azért, hogy legyen párunk - , vagy azt mondjuk nem izgatnak az anyagi javak – de valójában imádkozunk a pénzért és azon görcsölünk, mikor vághatunk fel vele.

 

mind szerepet jatszunk 02

 

Ugyanakkor még ez sem a teljes paletta, ha okot szeretnénk találni arra, miért játsszuk meg magunkat. Ugyanis vannak helyzetek, mikor az embertől egyenesen elvárják, hogy másnak adja ki magát! Amikor a felettes elvárja, hogy mindig mosolyogj, nevess a viccein, öltözködj úgy, mint egy útszéli. Vagy mikor valaki képes olyan pár mellett maradni, aki elvárja, hogy napközben a mintafeleséget játssza, este meg a cédát. Persze most biztos akad köztetek olyan, aki azt mondja, hogy az ilyen meg is érdemli, minek megy bele. Bizonyára meg van rá oka. Párkapcsolatnál a szerelem miatt, a munkahelynél meg lehet, nincs más lehetősége és szüksége van a pénzre. Vagyis nem kell mindenkit olyan könnyen elítélni.

 

 

Sőt: senki sem szabad elítélni. Általánosságban sem, de azért sem, csak mert az illető szerepet játszik. Most mondanám, hogy nem rosszindulatból teszi, de az is igaz, hogy ezzel a szerepjátszással szoktak másokat átverni. Mikor a férfiak eljátsszák, hogy érdeklődnek egy nő iránt, hogy megkaphassák egy éjszakára. Vagy fordítva. Vagy mikor valaki eljátssza, hogy anyagi csődben van, majd lelép a kölcsön kapott pénzzel. Valóban nem tiszták ezeknek az embereknek a szándékai. De valójában ők is, ahogy mindenki más, aki szerepet játszik, vágyik valamire. Az egyik szeretetre, a másik arra, hogy legyen valaki. Akik „rosszra” használják a szerepjátszást, ők kimondottan gyengék, akik úgy vélik, másként nem érvényesülhetnek, nem érhetik el a céljukat, csak ha megvezetnek másokat.

 

mind szerepet jatszunk 03

 

 

Megint mások félelemből játszanak szerepet. Attól tartanak, ha megmutatják igaz valójukat, akkor nem fogják őket szeretni, elfogadni. Ők nem kapnak állást, nem lesznek barátaik, párjuk és ezt persze senki se szeretné. Ezért inkább eljátsszák azt, amiről hiszik, hogy az majd megnyer másokat vagy amiről tudják, hogy elvárják tőlük.

 

Végezetül ott vannak azok, akik egyfajta védekező mechanizmus okán játszanak szerepet. Ők már csalódtak korábban másokban és félnek az újabb csalódástól. Ezért másnak adják ki magukat, nehogy valaki kiismerje őket és visszaéljenek a róluk megtudott információval. Esetleg igyekszenek távolságtartónak, hidegnek mutatkozni, másokkal undoknak lenni, nehogy valakibe beleszeressenek, mert tartanak a szerelemtől, a kínjaitól, az esetleges pofára eséstől. Félnek közelebb kerülni másokhoz, nehogy az összetörje a szívüket.

 

mind szerepet jatszunk 05

 

Úgyhogy nem mindig számít olyan bűnös, rossz dolognak a szerepjátszás. De egy biztos: nem lehet örökké szerepet játszani. Hiszen az ellentmond a természeteddel, hogy azt mutatod, azt adod, aki nem te vagy. Előbb vagy utóbb, meg fogod unni, rosszabb esetben meghibbansz tőle, hogy nem mondhatod, mutathatod ki a valódi gondolataidat, érzéseidet, hogy nem adhatod önmagad!

Vagy még rosszabb, ha azzá válsz, ami eredetileg nem te voltál. Mondjuk mindig is tisztelted a nőket és nőgyűlölő lesz belőled mert a kollégáid is azok. Vagy nem volt mindened a pénz, fontosnak tartottad az emberi kapcsolatokat, most lekicsinyled azokat és a pénz lett az életed, mert a barátnőid is ilyenek. Eddig egy kedves, kulturált, türelmes ember voltál, majd lett belőled egy idegbeteg bunkó. Sajnos ez sokakkal megtörténik, mert elfelejtenek önmaguk lenni és mert úgy érzik, csak ezzel érhetik el céljaikat.

 

mind szerepet jatszunk 04

 

Legvégül pedig… ha jobban belegondolsz… hazudsz másoknak. lehet, hogy a kedvükben akarsz járni, szeretnéd, ha szeretnének, de akkor is hazudsz. Ez főleg olyankor a legkellemetlenebb, mikor 5-6 vagy annál is több év múlva megunod a szerepedet és kiakarsz lépni belőle. Aztán mindenki meglepődik, hogy megváltoztál. Valójában nem. Max visszaváltoztál, levetted a maszkodat. De hirtelen mindenkinek idegen lettél és vagy újra elfogadnak így téged, vagy nem… és így mennek tönkre barátságok, házasságok.

Meg van a maga ideje és helye a szerepjátszásnak. Lehetünk néha kicsit azok, akik nem vagyunk, de lenni szeretnénk. Ellenben akkor ne csak megjátszd, hanem törekedj arra, hogy az legyél. Ha elérhető a vágyad, hát tégy érte! Ám tudjunk visszatérni önmagunkhoz, sose feledjük el kik vagyunk, és fontosabb legyen, hogy mások azért szeressenek, akik igazából vagyunk, nem pedig a színészi teljesítményünkért!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról!

 

Ha tetszett a cikk, akkor ezek is tetszeni fognak:

 

Néha a pasinak is jól esne a lelkizés, csak éppen nem mondja…

 

Mindig a pasi a ludas a sztoriban? Vagy a bűnbakgyártó nők?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!