Nem könnyű felelni rá, ugye? Sokan azt mondjátok, hogy vannak, akikben igen. De most távolodjunk el egy kicsit az ismerősöktől, a rokonoktól meg a barátoktól. Tudsz hinni az emberiségben? Abban, hogy megváltozhatnak? Hogy több jó ember is lehet? Hogy megszűnhet a gonoszság vagy legalábbis minimalizálódhat? Képes vagy ebben hinni, hogy megtörténhet a csoda? Vagy szerinted mindez egy szép álom, egy utópisztikus világ, ami soha nem jön el?

 

hinni az emberekben 01

Kép: pinterest.com

 

Nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk valami rosszat a hírekben vagy akár a környezetünkben. Egy robbantás itt, egy öngyilkos merénylő ott. Egy háború amott, egy lehetséges pedig tőle nem messze. Gyilkosság a szomszédban, rablás a közelben. Emberek, akik a hitük, meggyőződésük nevében szörnyűségeket követnek el vagy mert agyilag betegek, nincstelenek és emiatt szánják el magukat borzalmas tettekre. Valóban, így elég nehéz hinni abban, hogy bármi is változhat.

 

Mert hajlamosak vagyunk azt hinni, ezek az emberek gyárilag gonoszak, így születtek. Pedig ha jobban belegondolunk, ez azért nem ilyen egyszerű. Vagy láttál már gonosz kisbabát? Az emberek gonosszá válnak, a neveltetésük, a környezetük hatására. Igen, lehetne mondani, hogy benne van a génjükben azoknak, akiknek a szüleik is rossz emberek voltak. De akkor sem úgy születik az a gyerek, hogy maga az ördög fia.

 

Persze ez nem mentség, mikor megölik egy szerettünket, megerőszakolják vagy tömegeket végeznek ki. Még ha papírjuk lenne arról, hogy nem beszámíthatók, az se vigasztalná az embert. Érthető.

 

hinni az emberekben 02

 

De akkor mi vigasztaljon bennünket? Fogadjuk el, hogy az emberek már csak ilyenek, hogy rengeteg a rossz és kész? Hát semmi remény nincs arra, hogy megváltozhatnak?

 

Ha történelmi szinten próbáljuk nézni: van, amiben jobbak lettünk és van, amiben nem. Régen üldöztük egymást a másik bőrszíne és a vallása miatt. Nem beszélve a szerencsétlen boszorkányokról. Sőt, akkor már ki ne hagyjuk, hogy a középkor előtt az volt az emberek legjobb kikapcsolódási programja, hogy eljártak a helyi arénába élet-halál harcot nézni. Sok tekintetben volt barbár az ember. De tessék, elkezdtünk civilizálódni, törvényeket alkottunk, tudatosan törekedni kezdtünk a békére. Csakhogy ezekkel együtt megjelentek a fegyverek, robbanószerek. Eszközök arra, hogy az emberek megszerezzék, amit akarnak.

 

Mert mit akarnak az emberek? Pénzt, hatalmat, igazságot. Ezért pedig egyesek bármire képesek. Nemcsak erőszakkal, hanem már ésszel is: lopnak, csalnak, hazudnak. Manapság sokan emiatt sem bíznak embertársaikban. Tudják, mire képesek. Hallottak történeteket, talán meg is tapasztalták a saját bőrükön. Az egyiknek pénzt vagy munkát ajánlott és cserébe meglopták, átverték. A másiknak egy férfi vagy éppen nő szerelmet ígért, de csak megfektette és szó nélkül lelépett. Ugyanis az emberi gonoszság nemcsak abban merül ki, hogy életeket oltunk ki, hanem… lelkeket gyilkolunk le.

 

Márpedig egy teherbeejtett nőnek éppen elég lélekölő, hogy a pasi átverte és magára hagyta. Ahogy annak a férfinak is nehéz lesz megbíznia egy nőben azok után, hogy az elcsábította és ellopta a pénzét. Ilyesfajta emberi gonoszsággal mindannyian találkoztunk már testközelből, mikor összetörték a szívünket, a lelkünket.

 

hinni az emberekben 03

 

Mit lehet utána tenni? Depressziózni, összetörni. Elátkozni a férfiakat, a nőket, az embereket, hogy szemétláda az összes és nem szabad megbízni senkiben. Mert mindenki csak a saját érdekeit nézi, szarnak mások érzéseire, életére, szemrebbenés nélkül kihasználják és átverik őket.

 

Lehet így élni? Persze, hogy lehet! Örökös készültségben. Senkit nem engedni közel magunkhoz. Vagy csak azok után, hogy átesett a hét próbán, meg bizonyította hűségét és akkor utána egy kevéske bizalmat szavazunk neki, mert néha még azok után sem vagyunk képesek megbízni az illetőben.

 

Az pedig mindig remek kifogás, hogy sok a rossz ember, meg hogy bennünket is megszámlálhatatlan csalódás ért. Az igazság az, hogy valahol ragaszkodunk is a vasfüggönyhöz, amivel körbevettük magunkat. Félünk, biztonságra vágyunk. Ezt hívják önvédelmi mechanizmusnak. De azt hiszem, van benne egy kis dac is. k mutatni, nincs is szükségünk partnerre, barátokra, egyedül is jól megvagyunk.

 

És elfelejtjük, hogy amennyi rossz ember van a világban, annyi jó is akad. Róluk megfeledkezünk. De persze sírunk, hogy jaj, Istenem, hol vannak a jó emberek, miközben egyenesen kizártuk az őket az életünkből. Annyira azzal vagyunk elfoglalva, hogy megvédjük magunkat, annyira csak a rosszat tudatosítjuk magunkban. Közben kibabrálunk a sok jó emberrel is, akik mondjuk szeretnének a barátaink lenni, a kedvesünk vagy csak segítenének rajtunk, mert bármily hihetetlen is legyen, de még vannak emberek, akik tényleg segíteni akarnak!

 

Nem azért nem hiszünk az emberekben, hogy megváltozhatnak, mert ez lehetetlen dolog. Hiszen bárki képes megváltozni, ha igazán akar, akár egyedül, akár segítséggel. Sokan azért nem hisznek bennük, mert nem akarnak. Ez az egyszerűbb, a kényelmesebb megoldás. Így legalább nem kell remélni. Elvégre, ahol remény van, ott csalódás is lehet. Pedig még nem kellene lemondani az emberekről. Soha nem is kellene, amíg vannak közöttünk jó emberek.

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Mi ez a szabályozás, hogy egy nő mindent csak mértékkel tehet?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!