Vannak, akik egyáltalán nem képesek rá. Amint hallanak valamit, azt egyből tovább is adják. Egyrészt, mert nem bírják a titokkal járó terhet, míg mások szimplán kényszert éreznek arra, hogy megvitassák másokkal azt, amit megtudtak. Velük ellentétben állnak azok, akik akár éveken át képesek titkot cipelni. Eleinte talán meg sem kottyan, de az évek előrehaladtával egyre inkább belerokkanhat az ember.

 

 

titok belerokkan 01

kép: pinterest.com.au

 

Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb titkai. Olyan dolgok, amiket cikinek, kínos tart vagy attól fél, megbánt vele valakit, aki közel áll hozzá. Netán mást nem szeretnénk vele kellemetlen helyzet hozni. Csakhogy a titkolózásba bele is lehet roppanni. Fizikailag és lelkileg is.

 

Természetesen nem abba, hogy valakinek magában kell tartania a meglepetés szülinapi parti dátumát. Igen, léteznek ilyen pozitív titkok, amik jó dolgokat sejtetnek. Titokban kell tartani a nagy bejelentésig az eljegyzést vagy a terhességet. Titokban kell tartani a titkos házassági évfordulós meglepetést. Ezeket általában nem is esik nehezünkre eltitkolni, amennyiben magunk vagyunk a titok előidézői.

 

Ugyanis, amint rábízzuk valakire a titkot, azt kockáztatjuk, hogy fény derül rá. Ehhez szükséges remek emberismeret, hogy olyanra bízzuk, akit megbízhatónak tartunk, különben könnyen lőttek a meglepetésnek, mert az illető akarva-akaratlanul is kikotyogja. Egyszerűen vannak, akik nem képesek titkot tartani. Beparáznak, úgy érzik nyomás alatt vannak és talán attól is félnek mi lesz, ha később derül ki. Másokból szimplán hiányzik a tapintat vagy csak azt hiszik nem buknak le és simán elpletykálják másnak azt, amit nem kellene.

 

Tény, hogy más, amikor egy sötét, terhes titkot bíznak ránk és megint más, mikor egy pozitív, örömteli titkot.  Persze, hogy terhesnek érezzük azt, ha a legjobb barátnőnk bevallja, hogy igazából nem a férjéé a gyerek. Már egy megcsalás is terhes titoknak minősülhet, pláne akkor, ha gyakran látjuk az említett férjet. A legtöbbünkben felmerül, hogy el kellene-e mondani a titkot, mert igazságtalanság titkolni a férj elől. Vagy inkább hallgassunk, és ne ártsuk bele magunkat mások életébe?

 

titok belerokkan 02

 

Ugyanaz mehet végbe akkor is, ha tudomásunkra jut, hogy egyik szerettünk halálosan beteg, de arra kér bennünket, ne mondjuk el. Hát nincs joga megtudni a családnak? De nézhetjük innen is: ennyire sem vagyok képes a szerettemért, hogy titokban tartsam, amit kér? Na és mi van akkor, ha magunk vagy a titok forrása? Mi vagyunk betegek. Mi vagyunk a megcsalók. Meddig vagyunk képesek egy ilyen volumenü tudást magunkban tartani?

 

 

Akár a végletekig. Nem egy történetet lehetett hallani arról, hogy csak a halálos ágyon – a gyónásnál – derült fény a titokra vagy később a nagyi naplójából. Azok, akik őszintén nem akarnak mást megbántani vagy csak baromira féltik a saját bőrüket, képeseket lehetnek eltitkolni akár egy életen át is a titkot. Igaz, néha-néha felmerül bennük, hogy biztos jól cselekedtek-e és mi változott volna, ha elárulják az igazságot. Ugyanis sokan félnek az igazságtól. Tartanak a következményektől, hogy a biztosnak hitt család vagy legalábbis az adott körülmény szétesik, elveszik.

 

Ám erre nem sokan képesek. Sokan megtörnek a titkok súlya lehet. Jó példa erre a Bűn és bűnhődés c. regényből Raszkolnyikov. Tanúi lehetünk lassú idegösszeomlásának, ahogy elhatalmasodik rajta a bűntudat. Elkövette a gyilkosságot, azután folyton azt hitte mindenki tudja és le fogják leplezni. Már-már őrületbe kergeti saját magát, mikor megnyílik a szerelmének, aki ráveszi arra, hogy adja fel magát. Ugyanígy lehet ezzel akárki más is, aki nem bírja a nyomást, a stresszt. Azt hiheti, tudnak a titkáról, és direkt kínozzák, de legalábbis állandóan attól retteghet, hogy ki fog derülni.

 

titok belerokkan 03

 

 

Mindegy, mekkora a titok, megbetegítheti az embert. Nem lehet egészen önmaga, hiszen hazudnia kell vagy aktívan gyakorolnia az elhallgatást. Oda kell figyelni a hangszínére, az arcára, a mozdulataira, a beszédére, hogy el ne árulja magát. Nem lazulhat el, nem dőlhet sose hátra és örökös készültségben kell lennie, hogy hazudjon, hogy ha kell. Állandó önkontrollt kell tartania. Mégis, hogy pihenjen így a szervezet? Gondolj például arra, aki egy traumát próbál titokban tartani vagy éppen a másságát. Nem olyan könnyű egy titkot éveken át magunkban tartani. Aki megpróbálja, sokszor lehet depressziós, feszült, és még kényszerbetegség is kialakulhat nála, hogy legyen mivel elrejtenie a titkát. A titkolózó emberek érzékenyebbek és sérülékenyebbek is. Gyakran küzdenek fej- vagy éppen hátfájással, ami jelentheti azt, hogy túl sokat agyalnak és túl sok a teher rajtuk.  Mindennek a tetejében, egy idő után teljesen kimerülhetnek testileg és lelkileg.

 

 

A nagy többségre talán inkább az igaz, hogy előbb vagy utóbb kiderül a titka. Pláne mikor eljön az említett kimerülés ideje. És akkor megérte éveken át titkolózni? Megjátszani magát? Az ember nemcsak önmagát teheti tönkre vele, hanem a családját, a szeretteit is.

Éppen ezért, a legjobb mindig az igazság. Ami fájhat, következményekkel járhat, de felszabadít. Hosszú távon az igazság sosem lesz olyan káros, mint a hazudozás, a titkolózás. A titok mértékétől függően érdemes legalább egy embert beavatni, vagy ha más nincs, hát kiírni magunkból a titkot, mivel sokszor ezek is könnyebbséget jelenthetnek. Senki se legyen olyan bátor, hogy azt higgye, lazán képes lesz kibírni akár egy egész életen át azt, hogy titkolózik. Így vagy úgy, de lesznek következményei. Érdemes ezt alaposan átgondolni, mielőtt titkolózásra adjuk a fejünket!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért nem tudjuk elengedni a múltat?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!