A válasz nem mindig könnyű, azonban egy biztos: a külső körülményeket megváltoztatni mindig könnyebb, mint a gondolkodásunkat, hozzáállásunkat megváltoztatni.

 

valtozzunk vagy valtoztassunk 01

 

Kép: Pixabay.com

 

Változatosságra vágyunk, hát arrébb költözünk. Nem érezzük jól magunkat a kapcsolatban, otthagyjuk a párunkat, a közös múltat, sőt visszük a gyerekeket is. Rossz a légkör a munkahelyen, keresünk másik állást. A barátunk a másik pártra szavazott, azonnal, nagy drámaisággal dobjuk. Még egy nemvárt terhességet is könnyebb megszakítani, mint nekünk magunkban, mélyen változtatni, és felvállalni az állapotot.

 

A kulcs az alkalmazkodás, a kompromisszum készség - a másikhoz, a helyzethez, a hozzáállásunk megváltoztatása – egy bizonyos határig. Azon belül pedig a kérdés az, hogy mikor érjük el azokat a mentális és fizikai határt, amikor azt mondjuk: eddig, és nem tovább. Ez vagyok én, és ha továbbra is marad ez a helyzet, és nem történik semmi, egy idő után megszűnnék „én” lenni. Azt pedig nem szabad.

 

valtozzunk vagy valtoztassunk 03

 

Kettő kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: Akarunk-e, tudunk-e mi alkalmazkodni és kompromisszumot kötni, változni, a hozzáállásunkon változtatni? Vagy akarunk-e és egyáltalán képesek vagyunk-e kisebb vagy nagyobb lépéseket tenni azért, hogy a körülményeket változtassuk meg? El kellene döntenünk, mit akarunk, de úgy, hogy mindig hűek maradjunk önmagunkhoz.

A hirtelen érzelmi reakcióból hozott döntés általában rossz irányba vezet. Fontos kiüríteni a fejet, hogy a tisztánlátást ne takarják el az érzelmeink, és józanul - mintegy „kívülről” tudjuk szemlélni a szituációt, melyben benne vagyunk. Néha, vagy rendszeresen érdemes elvonulni kicsit – vagy nagyon - egy erdőbe, vagy csak úgy sétálni, kikapcsolódni- egyedül. Esetleg hívjuk el magunkat kávézni. A lényeg, hogy ha belül feszültség van, álljunk meg és töltsünk el egy kis időt – a lelkünkkel. Sokan nem szeretik ezt művelni, sőt nevetségesnek is találják. Aki azonban hárít, az fél szembenézni a saját belső hangjával. A feszültség elveszi az energiát, és minél tovább húzzuk a döntést, annál inkább erősödik. Következésképp csak addig tart, amíg a döntés meg nem született.

 

valtozzunk vagy valtoztassunk 02

 

A kompromisszum kapcsán persze jöhet egy saját magunkat becsapó kérdés: „De miért mindig én?” „ Miért csak nekem kell alkalmazkodni?” A válaszom erre az, hogy egyrészt ez sokszor csak a felelősség áthárítása, mert olyan nincs, hogy csak az egyik a hibás. Másrészt vizsgáljuk meg magunkat. Mennyire vagyunk őszinték önmagunkhoz? Mert ha folyamatosan áldozatot hozunk úgy, hogy közben utáljuk az egészet és nem akarjuk ezt az áldozathozatalt, akkor semmiképpen ne tegyük. Ne menjünk önmagunk ellen, mert az valahol vagy valakin úgyis le fog csapódni. Ha viszont szeretettel bele tudjuk tenni ezt az áldozatot a kapcsolatunkba, mert még akarjuk azt, a munkánkba, mert van célunk, ami segít a nehézségeken felülemelkedni, a barátságba, mert olyannak szeretjük a másikat, amilyen, és maga a barátság fontosabb nekünk, mint a saját büszkeségünk, akkor rendben van minden.

 

Egy biztos: mindenki csak szeretetteljes közegben tud változni. Mi is, a másik is.

 

valtozzunk vagy valtoztassunk 04

 

Amikor pedig a változtatás ideje jött el, mert úgy érezzük, hogy már minden tőlünk telhetőt megtettünk a helyzetért, a kapcsolatért, akkor még mindig ott vannak a segítők, a tanácsadók. Persze jó sokan vannak, és mint minden rendes szakmában, itt is dolgoznak kóklerek. De keressünk fel olyat, aki hiteles a számunkra. Mert néha érdemes hallgatni egy tapasztalt és tanult kívülállóra, aki érzelmileg nem érintett a témánkban. Ne fogadjunk el mindenféle tanácsokat a jószívű rokonoktól, barátoktól, mert sokat árthatunk magunknak. De a bölcseket hallgassuk meg. Ők úgysem adnak direkt segítséget, hanem inkább a saját döntésünkhöz vezetnek. Onnan tudjuk, hogy bölcsek. Elsősorban magunkat figyeljük meg, majd gyúrjuk hozzá a bölcsek által hozzátett infókat. Aztán válaszoljunk: „mit” fogunk tenni, „merre” indulunk el? Változunk, vagy változtatunk? Vállaljuk érte a felelősséget? Tudjuk, hogy „miért” döntöttünk így, és „mi a célunk”? Teljesen tisztában vagyunk a következményekkel is? Ezek után jöhet a „hogyan”.

 

valtozzunk vagy valtoztassunk 05

 

Ha korábban mindent megpróbáltunk, ami tőlünk telik, akkor később a változtatással járó veszteséget is hamarabb fogjuk feldolgozni. Ha utána olyan érzésünk van, mintha egy zsák tehertől szabadítottuk volna meg a hátunkat, akkor már rég meg kellett volna tennünk. Egy biztos: amíg reggel felkelünk, addig sosincs késő.

 

Két útravalóm van nekem is azoknak, akik nem tudják eldönteni: változzanak vagy változtassanak.

 

Az egyik a következő: Ha feldobunk egy érmét, dobjuk jó magasra, hogy felismerjük, melyik oldalnak szurkolunk. A másik: bármerre megyünk is, mindig, mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Mindenki képes rá.

 

Szeretettel:

Stumpf Zsuzsanna

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

A komfortzónám és a határaim ugyanazt jelentik? És mindig rossz, ha átlépem azokat?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!