Megcsalt. De legyek szíves adni egy második esélyt, mert szánja-bánja, oltári nagy botlás volt és soha többé nem teszi. Oké. Hátba szúrt a barátnő. Szépen könyörög, hogy bocsássak meg, mert nem tudta mit csinál, nem gondolt bele, már bánja. Oké. A kedves rokon mindenkinek elpletykálta a titkomat. Ó, hogy ő mennyire sajnálja, nem gondolkozott, csak eljárt a szája. Bocsássak meg. Ok. De még hányszor? Hányszor kellene nekik megbocsátani? Egyáltalán mindig, mindent meg kell bocsátanom?

 

 

masodik esely 01

kép: vix.com

 

„Bocsáss meg, könyörögve kérlek, nem gondoltam komolyan.” vagy „Ne haragudj kérlek, adj még egy esélyt, nem tudtam, mit teszek!”. Hát most mondd meg, neked nem halálod ez a duma? Nem az, hogy bocsánatot kérnek és talán tényleg sajnálják. Hanem mikor olyan indokokkal jönnek, hogy „nem tudtam mit teszek” meg „nem gondolkodtam” és társai. Mint akik azt hiszik, bíróságon vannak és felmentést kapnak, mert nem voltak beszámíthatók. Hát tényleg ennyire sügérek az emberek nem gondolkoznak? Valóban nem tudják, mit tesznek?

 

Lehet úgy valakit megcsalni, hogy az illető nem tudta, mit tesz? Lehet valakit úgy megütni, hogy nem gondolt bele, mit cselekszik? Lehet valaki úgy meglopni, hogy nem fogta fel, mit csinál? Lehet valakinek úgy a szemébe hazudni, hogy… nem tudta mit csinál?!

Ha már valaki hibázott és megbocsátást meg második esélyt kér, legalább legyen őszinte és vigye el a balhét. Vállalja a következményeit. A haragot, a fájdalmat, a sértettséget, a sírást, a hisztit. Mondja azt, hogy az ő hibája. Ne mindenféle mondvacsinált ürüggyel jöjjön, vagy azzal, hogy valójában miattam tette, amit tett.

 

Azért csalt meg, mert én nem foglalkoztam vele. Azért ütött meg, mert nem maradtam csendben vagy részeg volt és nem gondolkodott. Azért lopott meg, mert nem adtam neki pénzt. Azért hazudott, mert „nekem nem lehet megmondani az igazat.” Úgyhogy egyesek alanyi jognak tekintik a második az esélyt. Szépen a visszájára fordítják, legalizálják a bűnüket és azt mondják: oldozz fel és adj még egy esélyt, mert jár.

 

Na jó, igaz, vannak kevéssé bicskanyitogató botlások is. Előfordul, hogy tényleg elkotyog az ember valamit, vagy „kegyes hazugságot” mond. Igen, léteznek enyhítő körülmények, főleg azoknak, akiket szeretünk, közel állnak hozzánk és magunk is hajlunk arra, hogy mentsük az irhájukat. Legalábbis jobbik esetben nem az dolgozik bennünk, hogy adnom kell neki még egy esélyt, hogy ne maradjak egyedül vagy mert nem lesz tető a fejem felett. Ha félelemből bocsátunk meg, az megint más téma.

 

masodik esely 02

 

De tegyük fel, az illető valóban nem akart ártani, nem akart megbántani. Akkor azért csak-csak fontolóra vesszük a megbocsátást és a második esélyt, pláne, ha baromira számít nekünk. Vagyis az, hogy adunk-e második esélyt valakinek, sokunknál inkább érzelmi – mintsem jól megfontolt logikus - döntés, ami függ a „bűn” mértékétől és attól, hogy mennyire fontos az illető.

 

Elvégre van, akinek helyén van az önbecsülése, nem kötődik annyira a másikhoz és azt mondja: nem kell olyan barát, aki a háta mögött el lopta a munkahelyén a pozícióját. Vagy nem kell olyan pasi, aki megcsalta. Most ezért miért legyen bárki is szemét, mert nem adott neki egy második esélyt? Hiszen ez a legszebb, mikor mások azzal jönnek: hogy a szeretet és a megbocsátás a lételemünk, mindent meggyógyítanak és muszáj mindent megbocsátani, hogy ne cipeljünk mindenféle lelki terhet. Aki meg azt mondja, nem, kapják be, nincs második, arra rávasalják, hogy mennyire sérült, egoista barom, aki képtelen a megbocsátásra. Talán így van. Vagy egyszerűen csak eljátszották nála a bizalmat és nem ad többet, mert úgy tapasztalta, úgyis visszaélnek vele, mert ő ilyen.

 

 

Vannak olyan emberek, akiknél csupán egy dobásunk van. Mint ahogy az is igaz, hogy olyan emberek is léteznek, akik képtelenek megjavulni és újra elkövetik ugyanazt a hibát. Mindkettőt meg lehet érteni. Az egyiknek bizonyára jó oka van, miért nem osztogatja két kézzel az esélyeket (az említett rossz tapasztalatok miatt vagy önvédelmi mechanizmus okán). A másiknak is szintén megvannak az okai, miért nem képes – vagy nem is akar – megváltozni és ezek az okok mind-mind mélyen gyökerezhetnek a gyerekkorunkban meg az előző kapcsolatainkban. Érdemes őket megvizsgálni, a jövőre nézve sokat segíthetnek.

 

De még mindig kérdés: van értelme második esélyt adni? Hallottam – illetve tapasztaltam is – hogy van, amikor megéri. Az illető élt vele, soha többé nem követte el az előző baklövését. Viszont az érem második oldalát is láttam, mikor nem tudott élni sem a másodikkal, sem a harmadikkal, sem a negyedikkel. Itt pedig talán többet is egyetértenek abban, hogy aki nem tud élni a másodikkal, az a harmadikkal sem fog tudni.

 

masodik esely 03

 

Akkor már az is kérdés, mégis meddig terjedjen a hit meg a remény? Meddig higgyünk abban, hogy megéri várni a másikra, amíg végre valahára él a lehetőségével? Nos, aki saját bevallása szerint egy Teréz Anya, az úgyis osztogatni fogja az esélyeket és türelmesen fog várni. De el kell fogadni azt, ha valaki erre nem képes. És lehet, hogy nem is szeretne.

 

Tehát akadnak bizonyos helyzetek, személyek, amikor érdemes második esélyt adni. Főleg, ha valóban az derül ki, kicsikét a mi hibánk is az, ahogy alakultak a dolgok is. Ám akkor is, ha nem így van. Viszont ha úgy döntünk adunk még egy esélyt, tisztázni kell a dolgokat, akár lefektetni a szabályokat, de a legfontosabb: tiszta szívből kell adni és ehhez meg kell bocsátani. Ugyanis az sem lesz célravezető, ha közben csak cipeljük tovább a fájdalmat, a terhet, az emléket.

 

És ne legyünk túl kőszívűek vagy legalábbis tudjuk mikor annak kell lenni. Egy beszólást, füllentést csak-csak meg lehet bocsátani, de a fizikai és a lelki bántalmazást sosem. Legyünk képesek mérlegelni, mikor második esélyt adunk!

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Miért nem tudjuk elengedni a múltat?

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!