Érdekes történetnek voltam tanúja az egyik bevásárlóközpontban két pénztárosnő között. Mint kiderült, mindkettőnek huszonegy-két éves egyetemista lánya volt. Manapság minden nap valami érdekes történetbe futok bele. Nem olyan nehéz. A világ megváltozott az emberek idegesebbek sokkal türelmetlenebbek. Szerintem mindenkinek lenne egy- egy jó story-ja az elmúlt pár hónapból.

 

 

kell valtozni 01

kép: unsplash.com

 

Úgy gondoltam megosztom veletek az enyémet. Biztos unalmasnak fog tűnni, de azért igencsak elgondolkodtató.

 

   – A te lányodnak azért nincs pasija, mert nem tud főzni. Én már tizennégy évesen tudtam, és erre neveltem a lányomat is. - mondta büszkén Éva. (Nevezzük így az egyik hölgyet)

 

- Én meg úgy neveltem a lányomat, hogy ne legyen cseléd. - válaszolta Beáta - Ezt látta otthon is. Az én férjem elmosogat maga után, és mindent megcsinál ugyanúgy, mint én. Az a nő, aki nem főz, ne akarjon családot, ugye, uraim? Lehet hozzászólni!

 

Mire egy szemüveges fiatalember félszegen megszólalt: - Az én feleségem orvos, és tud főzni. - úgy mondta ezt, mintha valami szörnyű tettet vállalna be.

 

kell valtozni 02

 

Na, akkor elszabadult a vita, többen beleszóltak, közben a két pénztárosnő meg nem állt, ugyanúgy dolgoztak tovább pörögtek a felvágottak meg a mosószerek kódjai. Közben a vevők is cserélődtek, de a vita folytatódott. Az idősebb férfiak elvárták a házi kosztot, a nők meg azt mondták, ők főznek, mert az a nők dolga, de a falba a szöget a férj kalapálja. Ez a normális. Mindenki elmondta a véleményét. Elgondolkodtam, amíg kigurítottam a bevásárló kocsit az autóhoz. Tényleg ez a normális? A huszonegyedik században is, amikor percek alatt megvehetünk egy készételt vagy félkészet, amivel már nincs sok dolog? A dolgozó férfi már nem várja el a feleségétől, hogy ebédet csomagoljon, egyrészt mert az asszony is dolgozik, másrészt meg egy csomó étteremnek van menüje, és megannyi lehetőség van egy olyan étel elfogyasztására, amire vágyunk.

 

Nekem örömet okoz a főzés, persze ha lenne három gyerekem, akkor muszáj lenne, és az nem ugyanaz. Viszont valóban egyre több fiatal ügyvédnő, igazgatónő, vagyis magasan képzett nő nem tud és nem is akar főzni, akár van gyerek, akár nincs. Ezt a fiatal férjek sem várják el, érdekes módon. A főzés igénye vajon összefügg a tanultsággal? Vagy ez inkább anyagi kérdés? Egy varrónőről nem tudom elképzelni hogy nem főz. De miért gondolom ezt? Sztereotípia? Lehet, de azt gondolom, hogy az nem csicska dolog, ha összeütök magunknak valami finomat, mint ahogy a párom se szolga attól, hogy elviszi a kocsimat a szervízbe.

 

De egy új generáció nőtt fel, az a bizonyos „Y”, amely inkább a karrierjére koncentrál, amibe nem fér bele a főzés. Néha még a gyerek se. Az összes civilizált országban nagy hangsúlyt kap az ego, a mai fiatalok élni akarnak, jól élni, és amíg ezt nem kapják meg, és nem nyaraltak a legmenőbb helyeken, addig szó sem lehet családról. Az én szüleim generációja más volt, ott a tanulmányok után rögtön első cél volt a család és a gyerek. És örültek, ha kaptak egy beutalót Aligára. Innen nézve ma már ez áldozatosnak tűnik, de nekik ez adta a boldogságot. Most új szelek fújnak, és ebben azt hiszem, nagy szerepe van a fogyasztói társadalomnak. A médiának, a TV- nek. Az új irányzatoknak és természetesen az internetnek. A mozifilmeknek, amelyek úgy áradtak mindenhol, hogy ha egész nap nézném, se lenne soha vége. A sztárocskáknak, akiket saját magunk jelöltünk ki követendő példának, mert persze ők sokkal jobban tudják, mire van szükségünk, mint saját magunknak. Mégis melyik bolygón éltek ti emberek?

 

Hogy jutottunk el odáig, hogy másoknak szobrokat állítunk, mint az ókori Rómában és Istenként tekintünk fel jött – ment sztárocskákra? Hogyan lett ebből a társadalomból egy bólogató Jancsi? Komolyan mindenki elvesztette az önértékelését? Tudjátok, kik vagytok egyáltalán, vagy csak könnyebb utánozni valami baromságot, mert addig sem kell gondolkoznotok?

 

kell valtozni 03

 

Elvileg a jó része az a dolognak, hogy mindenki maga dönthet az életéről, elvileg nem kell megfelelni senkinek, és a társadalom is elfogadóbb ezügyben. Máshol van a hangsúly. Ez nem jó vagy rossz, hanem más, mint régebben volt, a női és férfi szerepek is összefolynak. Gyakorlatilag pedig csak elhitetik veled, hogy dönthetsz az életedről, mert ez csak egy illúzió. Minden megváltozott, minden megújult. Kinek, jó kinek rossz irányba. Vátozni mindig kell, de feladni Önmagad nem. Nem vagy köteles úszni az árral, bár jobb, ha megteszed, mert a régi mondás, hogy egy fecske nem csinál nyarat mára már teljesen elvesztette az értelmét. Ti mit gondoltok? Változtok, mert úgy elfogadnak vagy maradtok a hagyományos és jól bevált szokásaitoknál? Esetleg van olyan, aki azt sem tudja, mit akar és hova tartozik, hová tart?

 

 

Amennyiben tetszett a cikk, látogasd meg facebook oldalunkat és nyomj rá egy lájkot, hogy első kézből értesülhess az újdonságainkról! Ezen kívül szeretettel várunk Téged a csoportunkba is, ahol meg tudjuk beszélni a téma összes részleteit egy remek társaságban, még akkor is, ha nem értesz vele egyet. 

 

Ha tetszett a cikk, akkor ez is tetszeni fog:

 

Muszáj megfelelnem a társadalomnak? És mi van, ha nem teszem?!

Váltás teljes nézetre!
Az oldal tetejére!