nyugdíjas árusok

Lemész a metró aluljáróba és látod, hogy az idős hölgy a diót, a kézzel varrott terítőit vagy éppen feleslegessé vált holmijait. Sétálsz az utcán, metsző hideg van, fúj a szél, de az öregúr kitartóan hegedül vagy árulja a saját keze alkotta koszorúit. Engedélye valószínűleg nincs, de lelkesedése vagy éppen reménye annál több. Legalább elgondolkodsz azon, mégis, hogy kerülnek oda?

szakítás

Sokan hiszik azt, hogy egy párkapcsolat akkor lesz tökéletes meg sírig tartó, ha mindenben egyetértenek, nincs egyetlen rossz vagy hangos szó közöttük. Mindenben passzolniuk kell egymáshoz, mint két tojásnak, mert így nem lesz vita, konfliktus. És mekkorát tévednek! Pont emiatt lesznek örökös háborúzások a kapcsolatukban!

nyár

Te is várod már, ugye? Hogy jöjjön már, hogy itt legyen. Én is baromira várom, hogy beköszöntsön a nyár. Hogy elvakítson a nap, előszedhessem a nyári ruha kollekciómat, hogy kidobhassam magamat a napra, mert ugye arra szükségünk van és nem csak a csoki színhez, hanem mert jót tesz a testi, lelki egészségnek egyaránt. A nyár a kalandokat, a szerelmet, a szórakozást ígéri. Érdemes rá türelmesen várni.

nehéz sorsú emberek

Karácsony környékén, sőt, egész decemberben égünk a vágytól, hogy adhassunk. Egyszeriben mindenkire rá tör a jótékonykodhatnék. Keresi a lehetőséget, hol mesét olvasson gyerekeknek, elvigye a ruháit, gyerekének játékait, amire nincs szükségük. Pénzt akar adni, valahol mindenáron önkénteskedni akar. De vajon a sok emberből hányan cselekednek szívből, felebaráti szeretetből és hányan azért, hogy elmondhassák magukról – vagy egyenesen kiposztolják – hogy valami jót cselekedtek?

drog

Reggel egy idegen férfi ágyában ébred. Vagy az utcán letolt bugyival. Atyaég! „Mi történt velem? Tutira bedrogoztak és megerőszakoltak!” Talán igen, valóban ez történt. Vagy, ami ugyanannyira lehetséges az, hogy egyszerűen annyit ivott… annyira szétcsapta magát, hogy nem emlékszik arra, mit csinált!

értékes vagyok

Elképesztő mennyiségű pofont kaptam már. Nem szó szerint, hiszen vannak a fizikai ütésnél is keményebb sallerek, amit az élettől kaphatunk. Nem tudom miért, de nekem bőven jutott. Annyiszor bántottak már meg, hogy azt szégyen bevallani. Sokáig nem hittem abban, hogy képes leszek talpra állni és teljes életet élni, de megtörtént. Azóta nem is kaptam pofont.